Május 29. 19.30 Merlin
1052 Budapest Gerlóczy utca 4.
Mi lenne,hogyha az emberek titkos vágyaiból, illetve rémálmaiból csinálnánk bizniszt?! Kideríteni, miről álmodnak legmélyebb álmukban, mi fordul meg a leggyakrabban a fejükben napközben, mitől rettegnek a világon a legjobban, mi a leghőbb vágyuk, amit esetleg még maguknak sem mernek bevallani. Mindezt egyszerűen megvalósítani. Éljék meg, éljék át. Igazából, a valóságban. Vajon hogyan reagálnánk, ha legféltettebb vágyaink és legnagyobb félelmeink megelevenednének? Ha összekeveredne az álom és valóság, ha hirtelen már nem tudnánk megkülönböztetni, ez most csak vágyálom, vagy valóban megtörténik velünk mindez? Számomra rettenetesen ijesztő a felvetés, de, mint tudjuk, korunk társadalma él-hal (akár szó szerint) a borzalmakért és szűrrealitásokért. Most megkapja: Megelevenednek titkold vágyaid, és örökre együtt kell élned velük, elpusztíthatatlanul.
Művészetek Palotája-Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
december 30. 20.00
Ismét „színházba” hívja rajongóit a hazai alternatív rockzenei színtér egyik legkedveltebb zenekara, az örökké kereső, kísérletező Quimby: miután a majdnem húsz éve létező dunaújvárosi együttes két éve végigjárta az országot Teátrum című turnéjával, a tagok most úgy döntöttek, itt az ideje a második felvonásnak. Az alapkoncepció ugyanaz: mutassuk meg, milyen úgy általában egy-egy Quimby-próba – persze a színpadon annak átgondolt, ám nem pontról-pontra megszerkesztett verziója elevenedik meg. A spontaneitás, az improvizáció ugyanis fontos eleme az előadásnak.
Vannak állandó elemek: a program gerincét ezúttal is az együttes zenéje adja, a régi slágerek mellett a két tavalyi album (Ajjajjaj, Lármagyűjtőgető) néhány dala is elhangzik – meglehet, kicsit átdolgozva, vagy épp csak részletekben, de mindenképp a jól ismert stílusban. A hangsúlyok viszont máshová kerültek: egy-egy hagyományos Quimby-koncert igazi zajos, fergeteges buli, most viszont előkerülnek a finomabb, a vad esték lendületébe kevéssé illeszkedő dalok, fontos szerephez jutnak a máskor észrevétlenül maradó dallamok, zajok, zörejek. S történik mindez nemcsak azért, hogy a koncert eltérjen a megszokottól, de azért is, hogy a dalok, a szövegek, a gondolatok könnyebben utat találjanak a közönséghez. Az este ritmusát a zeneszámok és az „egyéb produkciók” váltakozása adja meg: a zenekar tagjai időnként zenélés helyett/mellett némajátékokat, minijeleneteket, Quimby-dialógokat adnak elő, amelyekben keveredik az abszurd humor és a filozófia.
Pénteken este Budapesten, a Művészetek Palotájában átadták a tíz kategóriában meghirdetett Prima Primissima Díjakat. Kiemelkedő teljesítményükért a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport képviselői nyolcadik alkalommal részesültek elismerésben a vállalkozók napján.
Az irodalom kategóriában Moldova György író; a sport kategóriában Buzánszky Jenő olimpiai bajnok labdarúgó, az Aranycsapat tagja; a népművészet és közművelődés kategóriában a Csík Zenekar részesült az elismerésben.
A képzőművészet kategória nyertese Kubinyi Anna textilművész, a zeneművészet kategóriáé Érdi Tamás zongoraművész, az építészet és építőművészet kategóriáé Balázs Mihály építész lett. A Prima Primissima Díjat a tudomány kategóriában Rubik Ernő építész, tervező, feltaláló; az oktatás és köznevelés kategóriában Dévény Anna gyógytornász, művészi torna szakedző; a sajtó kategóriában Veiszer Alinda műsorvezető; a színház- és filmművészet kategóriában Koltai Lajos operatőr kapta. Közönségdíjat vehetett át Kiss Róbert Richárd turisztikai szakújságíró.
“A magyar gazdaság képviselői számára fontos a tudomány, a kultúra, a köznevelés, a sport társadalmi munkamegosztásban betöltött szerepe és ezen területek kiváló képviselőinek elismerése” – hangsúlyozta a díjátadó gálán mondott köszöntőjében Csányi Sándor.A kategóriák győztesei 50 ezer eurót kapnak, a többi jelölt (prima) tíz-tízezer euró díjazásban részesül. A közönségdíj szintén 50 ezer euróval jár.
November 23. 19.00
További előadások: december 5, 12.
A vágy villamosa ma már a klasszikus remekművek közé tartozik, Tennessee Williams darabja kiállta az idő próbáját, bemutatója óta állandóan színpadon van a világ valamelyik színházában.
A színmű főszereplője, az érzékeny lelkű, túlfeszített idegzetű félelmek gyötörte Blanche, a Vágynak nevezett villamossal látogatóba érkezik húgához, Stellához. Azonban ez a látogatás nem úgy alakul, ahogy azt Blanche tervezte, mélyen őrzött, iszonyatos titkok kerülnek a felszínre.
“Williams, minden kortársánál határozottabban állt ki a szomorú és magányos emberek mellett, akiket a nagy tolongásban oly könnyen eltaposnak. Valóságos Szent Ference volt ő azoknak a gyenge sebezhető lényeknek, akiket a világ buldózerei a legcsekélyebb aggály nélkül, oda se figyelve lapítanak szét. Mély együttérzéssel tárta fel a szív azon titkait, amelyek megannyi gyengeségünk táptalajául szolgálnak, és soha nem volt rideg és érzéketlen a gyengeségek iránt. Megértette, hogy a legnagyobb kapocs az emberek között a létezés kínja – és mert valamennyien ettől szenvedünk, nem ítélkezhetünk azok fölött, akik a kín terhétől összeroskadnak”
Varázslatos színházi este várja nézőinket, ha a szereplőkkel együtt “felszállnak” a Vágy villamosára. A Kamaraszínház parádés szereposztásban, Eszenyi Enikővel és László Zsolttal a főszerepekben, Tordy Géza rendezésében állítja színre ezt a kitűnő darabot.
Író: Tennessee Williams
Színész:
Blanche DuBois – Eszenyi Enikő
Stanley Kowalski – László Zsolt
Harold Mitchell – Pindroch Csaba
Stella DuBois – Horváth Lili
Hogyha lehúzzuk a rolót, kellemes csend és jóleső sötétség lesz a szobában. Na de mi van,ha ez a sötétség az agyunkban keletkezik? Egy emlékek nélküli ember, Lajos, akinek elméjére hirtelen, titokzatos módon engedték le a rolót. Ott maradt bent egyedül, sehol egy ismerős arc, sehol egy emlék, egy illat, vagy hang, amibe kapaszkodhatna.
Kegyetlen és szórakoztató emberkísérlet. Dr. Pumánszky Miklós előadása, valóság és szimuláció határán. A professzor agyszüleménye, gigantikus átverés, prezentáció? Hogyan vesztette el Lajos az emlékezetét? Gyerekkori trauma? Véletlen baleset? Vagy egy bűntény rejlik a háttérben? Biztosíthatom önöket, hogy soha nem fogják megtudni. Továbbá azt sem, mi történik egy bagolyszerű fonémahalmazzal egy egészséges és egy amnéziás emberi agyban. És Clotild? Talán nincs is szüksége arra a műtétre.
Jegyár: Elővételben 1500 Ft / az előadás napján 1900 Ft / Trafó bérlet érvényes
Katona József Színház
6000 Kecskemét, Katona József tér 5.
2010. november 16, 17, 25.
Egy igazi családi előadás 3-tól 99 éves korig, ahol Réczei Tamásra hallgatott: Popey, Olíve, Blútó, Donnervetter bácsi, Kéttonna Manyika, Neptun, Világtündér, Sellő, Zulejka és a Kalóz termékek
Popeye, a tengerész figurája 1929. január 17-én, a Thimble Theatre c. képregény hasábjain látott napvilágot. Popeye népszerűsége a mai napig töretlen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy idén Budapesten is nagy sikert aratott és a kecskeméti színház is műsorára tűzte Darvasi László, Ganxsta Zolee és Pierrot új, zenés mesejátékát.
Nemcsak Zoleet láthatjuk színpadon, de hallhatjuk énekelni is Pierrot fülbemászó betétdalában.
A bátor szívű matróz az esküvőjére készül éppen kedvesével, Olíviával, de ősi ellensége, az álnok kalózkapitány, Blútó – ősi ellenséghez méltón – minden követ megmozgat, hogy megakadályozza Popeye boldogságát. Popeye szerepében az újonnan a kecskeméti színházhoz szerződött Kiss Zoltánt, Blútóként pedig váltott szereposztásban Ganxsta Zolee dalszerző-rappert és Ferencz Bálintot láthatja a közönség. A Thália Színházzal közös produkció megtekintését 5-95 éves korig ajánlják.
Ősi tanmese gyűjtemény aktualizálás a Forte Társulat előadásában.
A Pancsatantra (Ötös Tankönyv) szanszkrit nyelvű állatmese gyűjtemény a Kr.u. II-III. századból, az életbölcsességek régi indiai tankönyve, mely főleg az állatok világán keresztül vonja le mulattatóan és egyben drámaian a tanulságot. A mesékben bizonyos mértékben érezhető politikai színezettség eredeti célja az uralkodás tudományára való nevelés volt. Ezt a motívumot az előadásban a stand-up comedy műfaján keresztül kívánják megerősíteni. A mesékben szereplő állatok emberi típusok, illetve viszonylatok megtestesítői: az oroszlán az állatok királya és az indiai maharadzsák tükörképe, a sakál a miniszter hasonmása, a veréb és az elefánt viszálya pedig a kis ember és a hatalmasok viszályát példázza.
A produkció zenei világát Dresch Mihály és zenekara élőzenei kísérete alkotja. Az előadás nyelve a mozgás, a tánc, a vizualitás, a zene és a beszéd együttes használatával válik kerek egésszé és célja, hogy az ősi tanmese gyűjteményt aktualizálja, mai kortárs színházi nyelvre fordítsa.
Keith Huff izgalmas és meglepi fordulatokban gazdag bűnügyi történetét alig egy éve mutatták be a Broadway-n, ahol elsöprő sikert aratott, ami nem utolsó sorban a főszereplőknek, Hugh Jackmannek és Daniel Craignek volt köszönhető. A darab az ősbemutató után először Budapesten, a Centrál Színházban látható. A nagydumás Denny és a magának való Joey óvoda óta legjobb barátok, rendőrjárőrként naponta együtt róják Chicago utcáit. Nagy álmuk, hogy egy nap olyan nyomozók legyenek, mint Starsky és Hutch. Ám egy bűnös városban még egy zsarunak is nehéz ártatlannak maradni, a túlélésért vívott harc pedig még a legigazabb barátságokat is veszélybe sodorja.
Dipavali-más néven Divali – az egyik legnépszerűbb fesztivál Indiában. azt jelenti: “a fények sora”. Dipávali napján egész Indiában tűzijátékot tartanak, és az üzletemberek számára új üzleti év kezdődik. Lámpásokat és gyertyákat égetve ünneplik az eseményt mind a templomokban, mind pedig az otthonokban. Az ablakunkba mi is kis mécseseket tehetünk ki estére. A házakat teljesen kitakarítják, és gyakran újrafestik. Az emberek meglátogatják barátaikat és rokonaikat, ajándékokat és édességeket adnak egymásnak.
Nem csupán a hosszú fényfüzérek, mécsesek, lenyűgöző tűzijátékok jellemzik ezt az ünnepet. Az új ruhák, a hölgyek színpompás szárija, illetve az éjszakán át tartó társasjátékok – mint az úgynevezett „chaupar” vagy „chokkattan” – is hozzátartoznak a fesztiválhoz. Ősi játékosai ezeknek a kockajátékoknak Síva és Parvati, akik fáradhatatlanul játszanak, veszekednek, kibékülnek, házasodnak; hosszan, a végtelenségig folytatva a sort, mint örök szerelmesek. Velük is találkozhatunk ezen az ünnepi estén Bittner Meenakshi Dóra és Saskia Kersenboom táncelőadásában, amelyben a dél-indiai klasszikus táncok közül a Bharatanatyam és Dasi Attam nyújt lírai koreográfiákat. A tematikus előadásban Magyarországon még sosem látott repertoárt és különleges meglepetéseket tartogatnak a táncművészek.
Az ősi gyökerekre visszatekintő észak- és dél-indiai klasszikus zenét, pedig Lantos Zoltán és Szalai Péter duója adja. Az ő zenéjük meditatív, lebegő, olykor pedig sodró és vibráló.
Mindketten hosszú éveket töltöttek Indiában a klasszikus zene töretlenül virágzó, szigorú szabályrendszeren alapuló tradíciójának elsajátításával. Ebben a megközelítésben a jazz szabadsága, illetve az elektronika is szerepet kap. Az ünnepi estén köszöntőt mond Őexcellenciája Gauri Shankar Gupta, India Magyarországi Nagykövete.
Program:
18.30 Ünnepi Kolam-rajzolás mécsesekkel, amely a padló díszítőművészete Indiából – illetve tűzzsonglőröket láthatunk a kertben.
19.00 Őexcellenciája Gauri Shankar Gupta, India Magyarországi Nagykövetének köszöntője, majd Bittner Meenakshi Dóra és Saskia Kersenboom Bharatanatyam, valamint Dasi Attam táncelőadása.
20.00 Lantos Zoltán és Szalai Péter indiai hegedű- és tabla-duója.
Művészetek Palotája-Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
2010. december 30. 20.00
Ismét komolyabb hangvételű és környezetű koncertre hívja rajongóit a hazai alternatív rockzenei színtér egyik legnépszerűbb zenekara, az örökké megújuló és kísérletező Quimby: miután a majdnem húsz éve létező dunaújvárosi együttes két éve végigjárta az országot Teátrum című turnéjával, a tagok most úgy döntöttek, itt az ideje a második felvonásnak. Az alapkoncepció ugyanaz: mutassuk meg, milyen úgy általában egy-egy Quimby-próba – persze a színpadon annak átgondolt, ám nem pontról-pontra megszerkesztett verziója elevenedik meg. A spontaneitás, az improvizáció ugyanis fontos eleme az előadásnak.
Vannak állandó elemek: a program gerincét ezúttal is az együttes zenéje adja, a régi slágerek mellett a két tavalyi album (Ajjajjaj, Lármagyűjtőgető) néhány dala is elhangzik – meglehet, kicsit átdolgozva, vagy épp csak részletekben, de mindenképp a jól ismert stílusban. A hangsúlyok viszont máshová kerültek: egy-egy hagyományos Quimby-koncert igazi zajos, fergeteges buli, most viszont előkerülnek a finomabb, a vad esték lendületébe kevéssé illeszkedő dalok, fontos szerephez jutnak a máskor észrevétlenül maradó dallamok, zajok, zörejek. S történik mindez nemcsak azért, hogy a koncert eltérjen a megszokottól, de azért is, hogy a dalok, a szövegek, a gondolatok könnyebben utat találjanak a közönséghez.
Az este ritmusát a zeneszámok és az „egyéb produkciók” váltakozása adja meg: a zenekar tagjai időnként zenélés helyett/mellett némajátékokat, minijeleneteket, Quimby-dialógokat adnak elő, amelyekben keveredik az abszurd humor és a filozófia.