Ludwig Múzeum
1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.
december 8. 18.00
Régi képeket nézni számomra maga a csoda és az időutazás. Sárgás, megfakult, vagy épp fekete-fehére fotók a múltból. Ugrálok gondolatban, időben és tájakon, emberek és népek között, beleélem magam egy pillanatra abba, hogy vajon milyen technikával készülhettek a képek és mit érezhettek a fotóalanyok vagy éppen a fotós a pillanatképek során. Mind egytől-egyig hazai, kortárs fotóművészek alkotásai, melyeket felajánlottak egy jó ügy érdekében. Azért hogy a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumnak ne csak múltja és jelene legyen, hanem a jövővel is számolni tudjon, a jövőben is számíthassunk rá. Hogy ne csak mi, hanem a következő generáció is láthassa és átélhesse ezt az időutazást. Ma este te is tehetsz azért, hogy a múzeum jövője biztosabb legyen és akár személyesen is tied lehet a legjobb fotók egyike. Indulhat a licitálás!
Rodolf Hervé fotográfus alkotásaiból egy válogatást mutat be a Fotóhónap 2010 keretében az Országos Széchényi Könyvtár. Hervé első kiállítását 19 évesen rendezte. Normákat nem tűrő, lázadó természete iskolás korától kezdve kitaszította a hagyományos keretekből, de annál inkább otthonra lelt az invenció, a szabad alkotás terén, annak művelői között. 1989-ben fotósorozatot készített a 200 éves Eiffel-toronyról, melynek felvételei önálló kiadásban jelentek meg.
Ez a mindenre elszánt, mindent végigélő művész úgy bánt a művészi alkotással, mint az élettel, mint ahogy a saját életét is élte. Hogy ma nincs már köztünk, felfokozott intenzitású alkotásai szinte megmagyarázzák.
Alaposan megdobogtatja az elképedt kisgyerekek szívét az a kiállításon tornyosuló LEGO birtok is, amelyet több ezer Lego kockából építettek. Legóból készült Ferrarit ugyanúgy láthatunk, mint a New York-i Szabadságszobrot vagy óriási munkagépeket. A LEGO játékot 1958-ban dobták piacra, és azóta annyit adtak el belőle, hogy ha a Föld hatmilliárdos lakossága között egyenlően elosztanánk, akkor mindenkinek 62 Lego kockája lenne. Ezt valószínűleg maga a LEGO atyja, a kárpitos Ole Kirk Christiansen sem gondolta volna, amikor megalapította játékgyárát, ahol először fajátékokat készítettek. Hogy megtalálja a megfelelő márkanevet, versenyt hirdetett az alkalmazottai körében, de végül az ő fejéből pattant ki a legjobb.
A múzeumokról általában a steril miliő, picit unalmas és ingerszegény kép jutott az eszembe, ahol ha valamihez hozzáérnénk, a szigorú kiskosztümös teremőr-nénik rögtön ránk szólnának. DE ez csak addig volt így, amíg nem jártam a Nemzeti Múzeum tapogatós tárlatán. Vége a nyúlkálásmentes kiállítások egyeduralmának, itt végre meg lehet fogdosni mindent!
Tibet, a „tiltott ország” évszázadokon át vonzotta a legelszántabb utazókat és felfedezőket. A Himalája hatalmas láncaitól védve és a mesterségesen választott elszigeteltség következtében azonban hosszú időn át megőrizhette titkait, s úgy élt az emberek képzeletében, mint valami távoli, sejtelmes, misztikus föld a „világ tetején”. Ma Tibet már szabadon látogatható. Gyere, és utazz velünk! Az egyórás ismeretterjesztő filmet követően P. Szabó József író, újságíró tart előadást Tibetről, és dedikálja Thöböt vagy nem Thöböt című könyvét az érdeklődőknek. A kávézóban pedig Vang Vej-ping és Vang Kuj-lan kortárs kínai festőművészek kiállítását tekinthetik meg.
Egy várost megismerni izgalmas és örökre szóló óriási élmény. Amikor az útikönyvben látott templomok, hidak, folyók, tornyok, sikátorok előbújnak a valódi énjükben. És amikor szembejön velem a városi forgatag, az utca embere a piaci árusok színes-illatos portékáikkal, a munkába siető emberek, az újságárus, a pincér a sarki kávézóból. Illatok, színek, hangok, utcák, arcok. Szeretek várost nézni akár nappal, akár sötétedés után, amikor fénybe burkolóznak az épületek és a város más ritmusra áll át. Mintha nem is ugyanott járnék. Madrid és Budapest, a két izgalmas főváros is ezt a kettősséget hordozza magában. Teljesen más arcát mutatja nappal és mást éjszaka. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogyan lehet mindezt egy-egy különleges fotóba sűríteni, nézzétek meg Kapolka Ágnes kiállítását a Cervantes Intézetben!
Immáron 17. alkalommal rendezik meg a Műgyűjtők éjszakáját, menjünk el és gyönyörködjünk a tárgyakban, vagy akár vigyünk haza valami nagymama-kori ritkaságot. A 2006 augusztusában életre hívott, és azóta negyed évenként sorra kerülő Műgyűjtők éjszakája névre keresztelt képzőművészeti fesztivál ugyan változatlan helyen és résztvevőkkel, ám minden alkalommal újdonságokkal várja a nagyközönséget.
Október 22-től 24-ig Budapesten, a SYMA Rendezvényközpontban került megrendezésre a veteránjárművek nagyszabású, nemzetközi kiállítása, mely Közép-, Kelet-Európa legnagyobb veteránjármű kiállítása. A kiállítás egy kicsit több is volt, mint veteránjármű kiállítás, hiszen a díszletek, a korhű jelmezek, bútorok és a korabeli háttérzene egyvelege végül egy izgalmas időbeni utazássá vált. Az úton pedig szebbnél-szebb és ritkábbnál ritkább autókkal, motorokkal, de akár 1800-as évekbeli tűzoltó járművekkel is találkozhattunk. Alábbi képgalériánkban nézelődhettek: 
Mozdulat-kiállítás, térélményt adó sziluettek. Bujnovszky Tamás korunk egyik legtöbbet foglalkoztatott fotográfusa. Érzékeny képei új kategóriát alkotnak, megteremtik a fényköltészet műfaját. Ritka témái közé tartozik színházi produkciók megragadása.
