A38 Hajó
október 30. 21.00
Ezen az estén lesz a PASO utolsó koncertje a december 4-ei lemezbemutatójuk előtt, amelyen már kivillan egy csomó kiváló új szám, emellett bemutatkozik Gál Csaba Boogie vadonatúj dögös zenekara, lesz egy csomó meglepetés valamint ruhagyűjtés a hajléktalanok megsegítésérs, s leginkább őrült örömbuli hajnalig.
A Pannonia Allstars Ska Orchestra 2003 kora tavaszán alakult azzal a kimondott szándékkal, hogy a Jamaikáról származó ska stílus itthon még nem nagyon ismert, tradicionálisabb vonalát megismertesse a hazai közönséggel. Az orchestra az ország különböző tájairól származó ismert underground zenekarokból toborozta tagjait (CsizmáSKAndúr, MeSKAlin, Kevés, the deadbeats, Böiler, Kabinet Rt., Csalez Lopez stb.), s megalakulása után szinte azonnal folyamatos koncertezésbe, koncertszervezésbe kezdett.
Ma már a budapesti klubélet egyik legsikeresebb és legelismertebb zenekaraként sorra adják teltházas bulijaikat, miközben egymás után hívják meg Magyarországra a nemzetközi ska-élet legjobb előadóit (Rotterdam Ska-Jazz Foundation, Dr. Ring Ding, The Slackers, New York Ska Jazz Ensemble, The Toasters, Mr.T-Bone, Victor Rice, King Django, Bad Manners, stb.), feltéve ezzel hazánkat a “nemzetközi ska-térképre”.
A PASO zenéje érdekes keveréke a tradicionális ska-nak, a reggae-nek és a 2tone-nak, de természetesen egyéb zenei hatások is felfedezhetők benne a jazztől kezdve a dubig. Szövegviláguk is vegyes, hiszen a viccesebb, könnyedebb témájúak mellett megtalálhatóak társadalomkritikus, az agressziót és a mindenfajta gyűlöletet elítélő darabok is.
A The Soultramps- ben Benkő Dávidon, azaz a mi Mr.P-nken kívül olyan zenészek szerepelnek, mint Gál Csaba Boogie (gitár, ének), Balahoczky István Pilu (basszusgutár) és Mezőfi István Fifi (dob). Elődzenekara 2005-ben alakult, de jelenlegi nevével és felállásával friss formációnak számít. Magyarország legkoszosabb funkját játszó bandája, ők a new orleansi The Meters hazai helytartói. Hangzása a hetvenes évek elejére, sőt, a hatvanas évekre hajaz, hogy mást ne mondjunk, a színpadon gyakori vendég a Hammond orgona és híres furcsa szekrényerősítője: a Leslie, illetve a bőgőhúrokkal felszerelt basszusgitár. Aki szereti ezt a típusú tömény funk zenét, bizonyosan nem fog csalatkozni a zenekarban!
De ha ez sem elég ezen az estén a Sound Sistaz is pörgeti a népet, ez a DJ-pultok mögött villámkézzel tevékenykedő két szelekta-lány, Sebő Gabi és és Pelsőczi Dóra duója. Szettjeikben – cseppet sem meglepő módon – a női előadók dominálnak, és feltett szándékuk megteremteni a női soundsystem-kultúrát.
Belépő: 1500/1800 Ft.
http://www.a38.hu/

Katona Gábor Hangképek című új koreográfiájának bemutatóját tartják október 30-án a Közép-Európa Táncszínházban.
A Zion Train az angol dub szintér egyik legismertebb együttese. A dub – mint műfaj – Angliába érkezése után a Dub Syndicate, Lee Scratch Perry, az Alpha and Omega és az Iration Steppas mellett, őket lehet elsősorban a dub műfaj elterjesztésével vádolni. A klasszikus rootsdub vonalat a kilencevenes évek technokultúrájának hatására house-zal és technóval felütő zenekar megalkotójává vált egy azóta is fénykorát élő új műfajnak, a dubot 135-140 bpm-re gyorsító techno-dub-, vagy dance-dubnak. A közel húsz éves pályafutásuk alatt kialakúlt hírnevüket, a mammut méretűre duzzadt diszkográfiájuk, és számtalan sideprojektjük mellett, elsősorban eseményszámba menő élő fellépéseiknek köszönhetik.
A Magyar Távirati Iroda 1993-ban védett muzeális gyűjteménnyé minősített fotóarchívuma Európa legnagyobbjai közé tartozik: 13 millió eredeti negatívot és 5 millió mintaképet őriz. A kiállítás a rendszerváltás első éveinek fotóiból ad átfogó válogatást. A rendszerváltás egyik szimbolikus napjától, 1989. október 23-ától a második szabad országgyűlési választás előestéjéig, 1994. május 7-éig terjedő időszak jelentős politikai történései mellett megidézi a korszak mindennapjait is. A köztársaság kikiáltásának 20. évfordulóján több mint 100 fotográfiát tárnak a nagyközönség elé.
Régen egy fénykép elkészítése volt, hogy órákat vett igénybe. Majdhogynem olyan volt, mint egy portréfestési procedúra. A modell beállt a megfelelő pozícióba, a fényképész pedig előkészült: felállította az állványt, bebújt a takaró alá, kidugta a kezét, majd „elsütötte” a gépet. Később, a már kézben hordozható, bár még mindig kétségtelenül hatalmas gépekkel könnyebb dolguk volt a fotósoknak. Viszonylag mobilabbak lettek, gyakoribbak lettek a spontán képek. Manapság a digitális és a gyufásdoboz méretű gépek világában már semmi sem lehetetlen. A másodperc töredéke alatt lőhetünk egy képet, szabályozhatjuk a színeket, az élességet, közelíthetünk, távolíthatunk. Cserébe, minél kisebb a ketyere, és minél több funkciója van, annál több időt kell tölteni a kiismerésével. Járjuk ki a Művházban ma induló tanfolyamot és kattintgassunk kedvünkre!
Szeretem a színes, vidám, kicsit retro képeket, amelyeket még a lakásban is szívesen elnéznék. Szuharevszki Misi képei pont ilyenek. Tudom, szánalmasan egyszerű jellemzése ez egy festő munkájának, de nekem ennyi bőven elég, hogy elmenjek a kiállítására, esetleg valóban ki is akasszam egyik képét az ajtómmal szemben. Viszont, íme egy kritika Misi munkájáról annak, aki a fennköltebb, hozzáértőbb szavak reményében olvassa ezt az ajánlót: „Nagyméretű pop-artos életképei, portréi ismertek, melyeken egzotikus témák, idegen városok, nyugati hírességek tűnnek fel. Kollázs alapú képeinél a klasszicista portréhagyomány alapjait dolgozza át, miközben magazinokat használ fel, végtelenségbe merevített pózok ábrázolásával a figyelemre sarkall. Művészi látásmódját nagyban befolyásolja Pedro Almodóvar új filmes képi világa, melynek humora megnemesíti a stíluszavarokat, amiben élünk.
Az Amber Smith-t Poniklo Imre alapította 2000 elején, mint egy kezdeti próbálkozást, külső projektet. Poniklo 2000 elején kért meg néhány zenész ismerőst (a már Fanzine-ben is vele játszó Örményi Ákost, Egyedi Pétert és Földes Ádámot, hogy rögzítsenek néhány demót; ebből lett az Above the Clouds, amelyre felfigyelt a berlini Firestation Records kiadó és később 4 dalt ki is adott There Is No Way címmel. Egy nagylemez (Nincs szükség ránk) és egy ötszámos EP (Pozitív) után (többek szerint az együttes addigi kreatív csúcspontján) Poniklo Londonba, majd Írországba költözött, a többiek pedig megalakították az Annabarbi együttest. 2001 szeptembere és 2002 augusztusa közt az Amber Smith gyakorlatilag Poniklo fantomegyüttese volt.






